megsárgult ambivalencia

Összetört szívem jéggé dermedve dobog torkomban ,
A bennem lévo szavak ajkamra érve rögtön elfúlnak .
Bennem reked minden érzelem , bár legbelül ordítok ,
De rezzenéstelen arcom az álca , hogy érzéketlen vagyok!

Nem látszik , hogy minden tagom megfeszülve vár,
Hogy félek és nem bízok benned se többé már ,
Hogy eltörtél bennem valamit , amit nem javíthatsz meg,
Hogy bár nem is tudsz a hibádról , miattad lettem ilyen !

Utálom magam , és ugyanúgy gyulöllek téged !
És gyulölöm az érzést amit irántad érzek !
Gyulölöm a napot , mikor eloször láttalak ,
Gyulölöm gyengésem , hogy még mindig akarlak !!!