Búsan fütyürésztek körülöttem a falak,
Csend mámorában senki el nem szaladt.
Önmagammal voltam , s néztem körbe-körbe
Fülembe dallamot a némaság kottája szőtte.
Rámnézett a Tollam, arcomba nevetett,
De mélyen tudtam, Ő az, ki igazán szeret.
Egyetértés volt közöttünk, szép barátság a Tinta,
Lelkem esős talaján, elmosódott minta.
Árnyék beszélt Hozzám, gúnyos volt és konok,
Égi fényből szikrát játékosan lopott.
Sötét, hűvös szavaival, igazolta tényét,
Csakis Ő döntése, kinek hagyjon békét.
Megőrültem vajon, Magammal beszélek?
Körülöttem bizony lángra kélt az Élet,
Cirkusz, hol Bohóc szomorú, de csak azért is nevet
Még mindig nem értem saját Életemet...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Mély a mondani valója, mint ahogy az is, aki mondja ...