Megkésett varázslat

Egyszer vala réges régen,mikor napsugár ragyogta be az eget,
Volt egy kicsi leány, a szíve nem fájt,s minden gondot elfeledett..
Nem érezte mi a bánat..nem tudta mi a szomorúság..
Csillogott a szeme, lelke..s minden nap Új Napot várt..
De történt egyszer, nem is régen, s nem is tudni hogyan
Eltünt a nap ragyogása,s sötét felhők jöttek fagyosan..
Nehéz lett a leány lelke, fájdalommal s bánattal tele
Nem akarta, s nem is hitte hogy ez megtörténhet vele..
Szomorúan teltek a napok,s múltak az évek
S ő csak várt; hogy e szenvedésből majd felébred..
Aztán történt egyszer, hogy egy barna ifjú kinek szíve tiszta,
Rabul ejtette e szomorú lányt, ki nem nézett már többé vissza..
Nem sírt többé, boldogan várta már a jövőt
Hisz eljött érte a herceg... ki megbabonázta őt..
Mostmár telhetnek a napok, s múlhatnak az évek
Ne légy többé szomorú kislány... van már miért élned..!