Megint Veled álmodtam

Elkeseredetten ébreszt az álmos hajnal
Nem akarok felkelni, vonzóbb a puha paplan
Illan már a dédelgetett, legédesebb álmom
Kéretlen esik széjjel legkedvesebb vágyom
Ő, kit szeretek, nem lehet már más csak álom

SZépsége beragyogta sötét éjjen vak szemem
Ez tartott épségben, a fájó magányos reményem
Repültem veled kézen fogva a szoba csendjében
Ettől tovább pattantak a szálak bomladozó elmémben
Tétlen vágyok feléd, te elérhetetlen, te drága
Lelkem párja, ki sokáig az én szavamat várta
Esedezem magamban, engedj újra közeledbe
Könyörgöm, ragyogjon be ismét szerelmed fénye

Nem valóság, tudtam már, mikor elöntött a vágy
Aljas módon kivetett magából az áruló ágy
GYenge vagyok tiltakozni, pedig még veled maradnék
Olybá tünik eltaszítasz, ugyan úgy mint akkor rég
Nem baj, szívemben, te maradsz az egyik ék