Megcsillanó Remény

Forró teát iszogatva,
itt ülök a
fűtött szobába,
rím faragásra
koncentrálva.
Lányos képzelgéseim
ezalatt messze,
egyre messzebb járnak.
Nálad kötnek ki, mint
mindig mostanában.
Arra gondolok, hogy
talán ismét
találkozhatunk,
és újra láthatom
barna tekinteted,
amibe egy csapásra
bele szerettem
és azóta
sem feledhetem.
Az jár a fejemben,
hogy beszélgetni is
fogunk tudni,
ha nem tűnsz el
olyan hirtelen
kámfor módjára
mint a múltkor
és talán,
rájössz majd,
hogy sok bennünk
a közös tulajdonság.
Felfedezed bennem, azt
amit régen keresel,
de eddig még senkiben
nem találtad meg.
Rájöhetsz, hogy
én vagyok számodra
az igazi társ, A nő.
De ez jelen állás
szerint nem elképzelhető
mivel, két idegen
vagyunk egymás számára.
De megcsillant
minap a remény,
hogy talán, ha
minden jól megy
újra láthatlak.
Ha így lesz, nem
szalasztom el
ezt az esélyem,
ez lesz az én
nagy lehetőségem,
hogy hozzád
közelebb férkőzzem.
Talán végre
Te is meglátod majd,
hogy én lehetek idővel
az igazi számodra.
Tudom, hogy ez nem
megy hirtelen,
egyik napról a másikra,
ezért vagyok türelmes,
mert ennyit
Te megérsz nekem!
Már az első röpke
találkozásunkor éreztem:
Te vagy az a férfi,
Te kellesz nekem!
Annyi szenvedés,
csalódás és magány után,
végre Veled idővel
boldog lehetek.
Pont ezért,
megpróbálom újra,
és talán ez lesz
az én nagy napom,
mikor sikerül
felnyitnom a szemed,
és megláttatnom
magam Veled,
mert tudom, hogy
engem keresel,
velem nem vár
rád csalódás,
csak színtiszta boldogság.
Azon leszek, hogy
ezt megmutassam neked!
Mert kaptam egy
új lehetőséget!
Készülj Drága,
mert jön
a második felvonás,
lesz egy kis varázs,
bevetem az összes
női praktikámat
Te megkedvelsz majd,
és sikerrel zárul
az előadás
a színdarab,
mely az élet
hol idővel
egymásba szeretünk
és boldogan
élhetünk.