Ott kiszakadt belőlem valami a hídon állva, mint apró szentjánosbogár, ragyogva szállt a tó fölé. Egy szellő elsodorta messze a fénylő pontot, aztán elveszítettem, nem láttam többé.
Talán, kihunyt és a vízre hullva, könnyen akár egy mályvaszínű rózsaszirom csak lebegve kering a felszínén...
Talán, a zöldlombokon túl, tejszínfelhőkön át a csillagos égbolton talált egy fekete töredéket, melyen néha, kiszámíthatatlanul megcsillan.
Talán, a tó fenekén világít halványan, tompán elveszve száz kavics takarása mélyén...
Nem tudom. De ott hagytam a lelkem egy rongyos darabját.
Már nem kell.
Már vége van.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Hozzászólások
Marokfegyver ·
Kicsit giccses, kicsit semmitmondó, vershez nem sok köze van, ám a gondolatok szépek.
nagyaniko ·
:heart: