Már nem leszek sehol...

Létezem, vagyok mint mások
Másoknak én is csak más
Az idő, a kezdet és a vég közt
nekem se több, csak egy villanás

Puszta anyag voltam csak a parttalan tömegben,
pillantásod éles kése metszett ki engem

Álmodtál
Most azt, hogy élek
s ha más vagyok, így vagyok más
Megszültél és te formáltál engem,
változónak, hogy mindig másnak láss
És miközben szerelmeddel a világra képzeltél,
vajúdásom végig fájt, majd Te is megszülettél

És én még folytatódni vágyom!
Véremmel kapaszkodom beléd!
Engedj végre hazatalálnom!
Seholse voltam otthon még...
Vagyunk a hatalmas világon,
s nyomunk se marad egy napon
Jöttem, hogy Rád adjam szerelmem,
hideg van ne fázzon nagyon

Őrizz meg!
Minden pillanatban lesnek ránk a másik oldalon
Ha elfordulsz kifosztanak engem
s mire visszatérsz már nem leszek sehol

És kereshetsz a földön is és elrejt majd az ég is
De elrejthetsz magadban is és elveszíthetsz mégis

Mert én még folytatódni vágyom!
Véremmel kapaszkodom beléd!
Engedj végre hazatalálnom!
Seholse voltam otthon még...
Magammal cipelem a múltat,
jövőm rossz ígéreteként
Lerázni sehogy sosem tudtam
Egymagam nem voltam elég

Senkise öntudatlan vágyak sodortak örökké feléd
Tudtam, hogy végül megtalállak
s tudtam, hogy Te is szeretnéd
Erősen elképzeltél engem s valóra váltam egy napon
Jöttem, hogy Rád adjam szerelmem
hideg van ne fázzon nagyon...