Mar latlak...

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
mindenütt kutatlak, kereslek,
nem tudom hol vagy, merre jársz,
egyre csak hívlak: - Megtalálsz?

Az érzés már itt van a szívemben,
az ízed már érzem az ínyemben,
hangodat vélem hallani,
sejtem, hogy mit akar mondani.

Te vagy a lelkem jobbik fele,
nélküled életemnek nincs színe,
színtelen napjaim morzsolom,
miközben közel vagy már, tudom.

Színtelen életem színesítem,
ne gondold azt, hogy nincs elég hitem,
ne hidd, hogy mindent Tőled várok,
lásd, hogy ha kell, nélküled is helytállok.

Tudok én élni nélküled is,
lehetek akár boldog ember is,
de miért fosszuk meg egymást a másiktól,
mikor minket Isten is egymásnak szánt....

D.R.R