Már az enyém vagy!

Nem látlak, de érzem h itt vagy,
szívem lángol a levegő meg fagy,
nem hallak de tudom h valamit mondasz,
de nem azt h testemhez simulhass,
nem érzem illatod de mégis bódítasz,
de te nem kedvesnek szólítasz.

Nem gondolok rád de te mégis itt jársz a fejemben,
ha álmodom kezed is ott van a kezemben,
Nem hallom kéjes hangodat,
de mégis bennem töltöd a napokat,
Nem értem h mit s miért csinálsz,
csak azt tudom h nem engem imádsz.

Most hallak, de már nem érdekelsz,
szívemben már nem énekelsz,
Most látlak de szemem át suhan feledted,
oly gyorsan mint ahogy nevemet feledted,
Most érzem h illatod, de ez nem a rózsa illata,
inkább egy üres test száló szaga.

Most velem vagy, csókolsz és becézel,
de én nemtudok mit kezdeni ezzel az érzéssel,
Már meg vagy és nem a szívemhercegnője,
már nem vagy napjaim szerkesztője,
nem lángol a szívem ha rám mosolyogsz,
csak a parázs az amiért kutakodsz,
kutakodsz-kutakodhadsz,
más tőlem nem kaphatsz,
már az enyém vagy!