Madárként szállni

Madárként szállni mily’ jó volna,
Nem emberként hullni a porba.
Gondokat feledve messze szállni,
Nem kővel szívünkön csodát várni.

Madárként szállni maga az álom,
Tudom, te is erre vágysz barátom.
Régen oly’ sokszor gondoltam rá,
Repülnék, ha testem hagyná.

Madárként szállni, el, a végtelenbe,
Jó volna, de tudom, valami kellene.
Tudom, oly’ nagyon hiányozna még,
Kitől szép a föld, kitől szép az ég.

Madárként szállnék szívem szerint,
Szállnék, de testem földre kényszerít.
Repülni csak pár órát szeretnék,
Mert úgyis hiányozna és visszajönnék.