Lidérc

Lidércem vagy és lidérced vagyok.
Együtt kísértjük a vérvörös éjszakát,
melynek lángja hamarabb elér minket ott,
ahol mi igazán sohasem gondolnánk.
Belsőnkben fájdalom:
a test a fizika gúnyolódó börtönébe börtönébe zár,
s mi hiába üvöltünk,
hiába minden bizalom:
lelkünk egyre lejjebb süllyed már.
Kiéhezett,
vágyakozó tekintettel áhítozunk részünkre,
mely már szinte annyira hiányzik,
hogy egész testünk rángatózik tőle...