Lesz-e még...

Bárcsak éreznéd, mit szívem érez:
Egyszerre boldog, egyszerre véres.
Sebet okozott,s most ő viseli,
Nehéz bár, de elviseli.

Elviseli, mert tudja…
nem is, inkább csak sejti:
mit okozott Benned,
s most ő is átérzi.

Ha hallanád, hogy mily húrt
Pendítettél meg bennem.
Talán könnyebben elviselnéd a bút,
Mit neked, igen, én tettem.

Sajnálom, de tudom
Nem tehetem jóvá.
Ránk szállt a sötét felhő,
Vajh elfújhatom-e valahová??

Próbálkozom, teszem
Egyfolytában innen.
Szebbé akarom tenni, még ha tudom is
Hogy remény erre nincsen.

Igen, arra ébredtem,
Hogy láttam, hogy elhagysz.
Lelkem akár a tükör törne szét,
De tudom idebent a választ.

Igen, bántasz, de tudom,
Hogy megérdemlem.
Csak így szemembe könnyeket,
Lelkembe reménytelenséget vettem.

Nem tehetem jóvá,
Azt hiszem soha.
De akkor sem adom fel,
Jár még nekem egy óra!

Egy óra, mikor elhisszük,
Hogy minden szép lesz egyszer.
S melletted érezhetem végre:
Van olyan, h csak EGY kell!

2008.11.20.