Leopoldinának II.

Kissé nyűgös és akaratos
duzzogós, kis szaros
besérül ha kell, ha nem
nem beszél velem

Róla nem írtam verset
s ez neki rosszul esett
aztán megkapta a versikét
ez sem elégítette ki a szívét

Felhánytorgatja azóta nekem
nem írtam le, hogy szeretem
csak csúfoltam, hogy Brezenyák
megemlítve egy-két seggberúgást

Hát tudd meg ostoba kis húgom
a szeretetet én nem versben adom
ki hozzám tartozik, harcolok érte
megvédem, ha nem is kérte

Téged is védlek és neveltelek is talán
Bár gyerekként ez nem ment simán
hidd el nehéz volt a bátyád dolga
mikor üvöltött a kis Zsóka

Én a verset az érzéseimről írom
s mi lesz a vége az elején nem tudom
De ha már hiányoltad azt a szót
tessék: SZERET a tesód