Lefelé

Érzem, hogy süllyedek
Nem akarok már semmit az élettől
S az élet sem akar semmit tőlem

Túl nagy kérés volt: szeretni
S egy világ néz körbe;
De hát ezt keresi mindenki

Kinézek az ablakon
De minek — akinek nincs szíve
Az bizony nem láthat messzire

Nem látok,
Csak a halálom napjáig
Az életvonal tenyeremen megtörik

Véget ér
Mint az az egy nap
Ott a távolban

A távolban
Egy más korban
Egy kézre emlékszem csak

Mely a kezemet fogta
De már nem hiányzik
Hogy fogja

Nem hiányzik,
Mert csak lebeszélne
A sorsomról

Amely itt véget ér.