Érzem, hogy süllyedek
Nem akarok már semmit az élettől
S az élet sem akar semmit tőlem
Túl nagy kérés volt: szeretni
S egy világ néz körbe;
De hát ezt keresi mindenki
Kinézek az ablakon
De minek — akinek nincs szíve
Az bizony nem láthat messzire
Nem látok,
Csak a halálom napjáig
Az életvonal tenyeremen megtörik
Véget ér
Mint az az egy nap
Ott a távolban
A távolban
Egy más korban
Egy kézre emlékszem csak
Mely a kezemet fogta
De már nem hiányzik
Hogy fogja
Nem hiányzik,
Mert csak lebeszélne
A sorsomról
Amely itt véget ér.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
A rövidülő sorok miatt szerintem inkább elcsendesedik a vers. Tényleg tetszett! :-)
Az én életvonalam is megszakad! :-(
Próbáld meg nem feladni, bízni a semmiben. Én is ezt a lehetetlen kérést teljesítem éppen.