Érzem, hogy süllyedek
Nem akarok már semmit az élettől
S az élet sem akar semmit tőlem
Túl nagy kérés volt: szeretni
S egy világ néz körbe;
De hát ezt keresi mindenki
Kinézek az ablakon
De minek — akinek nincs szíve
Az bizony nem láthat messzire
Nem látok,
Csak a halálom napjáig
Az életvonal tenyeremen megtörik
Véget ér
Mint az az egy nap
Ott a távolban
A távolban
Egy más korban
Egy kézre emlékszem csak
Mely a kezemet fogta
De már nem hiányzik
Hogy fogja
Nem hiányzik,
Mert csak lebeszélne
A sorsomról
Amely itt véget ér.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Hozzászólások
A rövidülő sorok miatt szerintem inkább elcsendesedik a vers. Tényleg tetszett! :-)
Az én életvonalam is megszakad! :-(
Próbáld meg nem feladni, bízni a semmiben. Én is ezt a lehetetlen kérést teljesítem éppen.