Érzem, hogy süllyedek
Nem akarok már semmit az élettől
S az élet sem akar semmit tőlem
Túl nagy kérés volt: szeretni
S egy világ néz körbe;
De hát ezt keresi mindenki
Kinézek az ablakon
De minek — akinek nincs szíve
Az bizony nem láthat messzire
Nem látok,
Csak a halálom napjáig
Az életvonal tenyeremen megtörik
Véget ér
Mint az az egy nap
Ott a távolban
A távolban
Egy más korban
Egy kézre emlékszem csak
Mely a kezemet fogta
De már nem hiányzik
Hogy fogja
Nem hiányzik,
Mert csak lebeszélne
A sorsomról
Amely itt véget ér.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
A rövidülő sorok miatt szerintem inkább elcsendesedik a vers. Tényleg tetszett! :-)
Az én életvonalam is megszakad! :-(
Próbáld meg nem feladni, bízni a semmiben. Én is ezt a lehetetlen kérést teljesítem éppen.