Érzem, hogy süllyedek
Nem akarok már semmit az élettől
S az élet sem akar semmit tőlem
Túl nagy kérés volt: szeretni
S egy világ néz körbe;
De hát ezt keresi mindenki
Kinézek az ablakon
De minek — akinek nincs szíve
Az bizony nem láthat messzire
Nem látok,
Csak a halálom napjáig
Az életvonal tenyeremen megtörik
Véget ér
Mint az az egy nap
Ott a távolban
A távolban
Egy más korban
Egy kézre emlékszem csak
Mely a kezemet fogta
De már nem hiányzik
Hogy fogja
Nem hiányzik,
Mert csak lebeszélne
A sorsomról
Amely itt véget ér.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
A rövidülő sorok miatt szerintem inkább elcsendesedik a vers. Tényleg tetszett! :-)
Az én életvonalam is megszakad! :-(
Próbáld meg nem feladni, bízni a semmiben. Én is ezt a lehetetlen kérést teljesítem éppen.