Láttam...

Láttam részeg embert, késsel kezében, sziklán ült.
Láttam zsenit, majd halálra fagyva, megőrült.

Kerestem valakit veszetten éjjel, rohadt sötétben.
Láttam fiút a téren, eldobva, dühvel szívében.
Elfogy az út, mint az élet, segíts kérlek!

Láttam senkit, ki a mindennel játszott, és vesztett.
Láttam zenészt, ki boldog volt, és belebetegedett.

Láttam csavargót otthonra lelni, megnyugvást talált.
Egy életnyi csavargás után révbe ért, kinevette a halált.
Elfogy az út, mint az élet, segíts kérlek!

Láttam kutyát, kinek nem adtak húst, szemében éhezés.
Láttam kölyköket, kacajukban otthont lelt a rettegés.

Kerestem kiutat, hogy legyen más, végre legyen szebb.
De napról napra e világban élni csak nehezebb.
Nincs kiút, ilyen az élet, segíts kérlek!

Nincs ki segítsen, te segíts legalább, mert ez így nem jó.
Te segíts most rajtunk, tégy valamit, már nem elég a szó.

Mindenki csak beszél, hogy minden ember sokat kap.
Már a kutya is csak ugat, már oly régen nem harap.
Elfogy a remény, mint az élet, segíts kérlek!