Kreslek kedves

Kereslek, mert hiányzol
Vissza követellek a sorstól
Hiszen te az enyém vagy
Kellesz, hogy velem maradj

Azt mondod rossz a világ
Ellopja az ember mosolyát
De hisz a kezdet is nehéz volt
És te űzted el a gonoszt

Az erőd adta, hogy éljek
Védtél hogy ne féljek
Te nyújtottad a jövőt
Fújtad el a baljós ködöt

És most lassan elveszítlek
Magányban gyötrőn szeretlek
Pedig még itt vagy velem
Érzem illatod, látom szemed

De már nem vagy enyém
Szerte foszlik a remény
Újra győz rajtam a sors
Nekem ez túl gyors

Egyedül vagyok nélküled
Lassan elfogy a lendület
Meghasad bennem a lélek
Nem vagy, hogy ne féljek

Testem még keresi az erőt
A meleget hozó szellőt
De kezed már nem simítja arcom
Így elbukom az élettel vívott harcom