Köszönöm

Mikor minden véres e földön,
Egy angyal jön
És szól: jöjj velem!
És én vakon követem.
Mondd mit akarsz?
Ha az életem, hát jól van,
De ha nem, tűnj el a porban!
Téged a végzet küldött nekem,
Vedd hát el mindenem.
Én nem félek a haláltól,
Végre elviszel e világból.
Veled a halál a gyönyör kertje,
A szerelem puha öle.
Te vagy a boldogság
És én szüntelen vágyom rád.
Lágy ölelésed a mennyekbe röpít,
Forró csókod szeretni tanít.
Érzem a fényt, mi eddig fájt,
A napfény, mi te vagy, magával ránt.
Talán megtanultam jobbnak látni e világot,
Mert megtaláltam mi eddig hiányzott:
A szeretet, mit neked köszönhetek,
S cserébe a sírig fogom a kezed!

Pumukli
2004. szeptember 24.