Köszönet az életért (1-2)

Vad viharok tépték lelkem
A véget vártam megtört leverten
Összedőlni készült köröttem a világ
S nem nyílt lelkemben többé virág

Vak, reményt vesztve indultam el
Üres jövőbe fúlva veszni el
De mikor az üresség lett volna nyerő
Lelkemet visszarántotta egy csodás erő

Megálltam ekkor némán, ijedten
Rádöbbenve, hogy ezt nem tehetem
Érezni kezdtem, lelkem nem lett üres
Csak ki tönkre tett volt túl ügyes

Elhitette velem, mit hinni véltem
Ellopott életemmel elveszett reményem
Mert tudta, én pénzben láttam a jövőm
Ha pénzem ellopja, elvesztem az erőm

S gyáván siratva, sajnálva sorsom
Ellököm azt, ki jót akar, ki óvjon
Kétkedve abban, hogy van elég erőm
Hogy ne üres pusztaság legyen a jövőm

De a szerelmed erőt adott, s tisztult a kép
Mind vad vihart követve kiderül az ég
Rájöttem, veled mindig gazdag a táj
S míg velem vagy nekem semmi sem fáj

Pécs, 2002. július 30.

Vad viharok tépték lelkem
A véget vártam megtört leverten
Összedőlni készült köröttem a világ
S nem nyílt lelkemben többé virág

Vak, reményt vesztve indultam el
Üres jövőbe fúlva veszni el
De mikor az üresség lett volna nyerő
Lelkemet visszarántotta egy csodás erő

Megálltam ekkor némán, ijedten
Rádöbbenve, hogy ezt nem tehetem
Érezni kezdtem, lelkem nem lett üres
Csak ki tönkre tett volt túl ügyes

Elhitette velem, mit hinni véltem
Ellopott életemmel elveszett reményem
Hisz naivan pénzben láttam a jövőm
Hittem pénzemmel együtt veszett az erőm

Gyáván siratva, sajnálva sorsom
Ellöktem azt, ki jót akart, ki óvott
Nem hittem mikor mondtad, van elég erőm
Hogy ne üres pusztaság legyen a jövőm

De a szerelmed erőt adott, s tisztult a kép
Mind vad vihart követve kiderül az ég
Rájöttem, veled mindig gazdag a táj
S míg velem vagy nekem semmi sem fáj

Pécs, 2002. július 30.