Elérkezett végre annak is a napja,
hogy a virág a jutalmát megkapja.
mert a virágok értünk nyílnak ki,
kell hát, hogy mindig ápolja valaki.
én életet adó víz helyett,
előbb tisztelettel hajtok fejet.
majd e verssel oltom belső szomjad,
melyet lelked issza, hogy szíved bontsad.
Azután felvirrad az új nap,
Nekem pedig jön új feladat.
De én alig várom, hogy elvégezhessem,
Inkább dolgozok érte, csak érezhessem.
Nálam te vagy a legszebb virág,
A legtisztább, mit adhat a világ.
Köszönöm, hogy a szíved előttem kitárt!
2008.03.21
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Szakállas:
Jól összefoglaltad egyfajta ki...
2025-04-03 08:07
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?