Téged vártalak
hosszú téli éjeken.
Meddő képzetek.
Most tavasz ébred.
Fáradt a testem, lelkem.
Nekem élnem kell.
Majd eljő a nyár
Napos gyümölcsérlelő.
Bátorság szívem!
Az ősz éretten
hullajtja terméseit.
Örök körforgás.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Bronz csepp bukik le,
Aranyos harmatot szór...
Aranyos harmatot szór...
Fáradt madárka
Zöld ágon lepihenne...
Zöld ágon lepihenne...
Hozzászólások
nagyaniko ·
Bocs, nem!
artemyss ·
Kicsit fura lett. Valami hiányérzetem támadt, talán kurták a sorok és a gondolatok nincsenek befejezve.. Az első versszakot olvasva teljesen másra asszciáltam a vers tartalmát illetően.. Az évszakokhoz keverted a képeket- a tavasz a születésé, de te fáradtságot és kétségbeesést fűztél hozzá, a nyárhoz nem illik a bátorság.. Az ősz az elmúlásé és a halálé.. A körforgás magára a természet egészére vonatkozik. Szóval számomra kicsit összekavartad a dolgokat. De csak így tovább! :wink: