Péntek délutáni nyugalom vesz körül:
ülök a kertben, lábam a korláton fenn,
s merengve a pázsitot öntözöm;
vízsugár lent-fönt, lent-fönt...
csillogó cseppek röpülnek egy szabályos körön.
Négy év alatt sokszor lent, sokszor fönt:
simogató meleg, dermesztő hideg keveréke,
ötszáz csepp bánat, hatszáz csepp öröm,
tollpihe mosoly, hétmázsás könny...
s a nyomasztó kétely: lesz elég erőm?
Négy év alatt sokszor lent, sokszor fönt:
vakmerő remény, kishitű lemondás
gyermeki rajongás és gyilkos közöny,
sokszor együtt, és annyiszor külön...
s a kattogó kérdés: van hozzá közöm?
Négy év alatt sokszor lent, sokszor fönt:
vízcsepp-arcok - harminckettő - röpülnek,
s lassan helyükre kerülnek a füvön:
akárhogy is volt: marad a méz, tűnik az üröm...
alakul a válasz: enyémek vagytok, a legújabb köröm!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?