Körbe-körbe

Péntek délutáni nyugalom vesz körül:
ülök a kertben, lábam a korláton fenn,
s merengve a pázsitot öntözöm;
vízsugár lent-fönt, lent-fönt...
csillogó cseppek röpülnek egy szabályos körön.

Négy év alatt sokszor lent, sokszor fönt:
simogató meleg, dermesztő hideg keveréke,
ötszáz csepp bánat, hatszáz csepp öröm,
tollpihe mosoly, hétmázsás könny...
s a nyomasztó kétely: lesz elég erőm?

Négy év alatt sokszor lent, sokszor fönt:
vakmerő remény, kishitű lemondás
gyermeki rajongás és gyilkos közöny,
sokszor együtt, és annyiszor külön...
s a kattogó kérdés: van hozzá közöm?

Négy év alatt sokszor lent, sokszor fönt:
vízcsepp-arcok - harminckettő - röpülnek,
s lassan helyükre kerülnek a füvön:
akárhogy is volt: marad a méz, tűnik az üröm...
alakul a válasz: enyémek vagytok, a legújabb köröm!