Fába szög nyomul, kalapács koppan,
Miután a szív utolsót dobban.
Méretre szabják rád a szobát,
Föld tompítja a szomszéd zaját.
Az albérlőid rusnya férgek,
Jönnek, elmennek, visszatérnek,
Szemed üregén ki-be járnak,
Bomló húsodból lakomáznak.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
De félre a tréfával!
Ez megint egy nagyon jól megfogalmazott versike. Olyan szivenütős fajta. Kicsit morbid, de mindenképpen egyedi, és nekem ez is tetszik!
Szívenütős. Szavaim a kalapácsok, melyek ütik bele a szöget. :o)))