Fába szög nyomul, kalapács koppan,
Miután a szív utolsót dobban.
Méretre szabják rád a szobát,
Föld tompítja a szomszéd zaját.
Az albérlőid rusnya férgek,
Jönnek, elmennek, visszatérnek,
Szemed üregén ki-be járnak,
Bomló húsodból lakomáznak.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
kaliban:
Reméljük, hamar jön majd a fol...
2025-03-17 22:00
Materdoloroza:
Nagyon megörültem, amikor megl...
2025-03-17 21:21
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
De félre a tréfával!
Ez megint egy nagyon jól megfogalmazott versike. Olyan szivenütős fajta. Kicsit morbid, de mindenképpen egyedi, és nekem ez is tetszik!
Szívenütős. Szavaim a kalapácsok, melyek ütik bele a szöget. :o)))