Kisváros a duna mentén

Árad a Duna,és míg mindenki
félve menekül a partról,
én egyre közelebb merészkedek,
egyre közelebb érzem magamhoz
ezt a "mocskos" vizet.
Tele bánattal, szenvedéssel,
benne csupa szörnyeteg;
és erről is csak mi tehetünk.
Mi szennyeztük: az emberek.
Mi öltünk bele sok kínt és rettegést,
élőt,....s holtnak temetést.
Ezen a parton folyik Mohács élete,
itt veszett el sokakban a "haza becsülete",
itt vált valóra néhány álom,
majd itt veszett el néhányunkban
a gyermekkor érzése,
mikor lehullt rólunk a rózsaszín fátyol.
Itt kellett felnőni, s belátom, nem bánom,
hiszen számunkra a mohácsi dunapart
a legcsodásabb hely ezen a világon.