Árad a Duna,és míg mindenki
félve menekül a partról,
én egyre közelebb merészkedek,
egyre közelebb érzem magamhoz
ezt a "mocskos" vizet.
Tele bánattal, szenvedéssel,
benne csupa szörnyeteg;
és erről is csak mi tehetünk.
Mi szennyeztük: az emberek.
Mi öltünk bele sok kínt és rettegést,
élőt,....s holtnak temetést.
Ezen a parton folyik Mohács élete,
itt veszett el sokakban a "haza becsülete",
itt vált valóra néhány álom,
majd itt veszett el néhányunkban
a gyermekkor érzése,
mikor lehullt rólunk a rózsaszín fátyol.
Itt kellett felnőni, s belátom, nem bánom,
hiszen számunkra a mohácsi dunapart
a legcsodásabb hely ezen a világon.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?