Kincsesláda, Sáskacsapás

Kincsesláda

Kincsesláda az én hazám,
De az ország-vájár vak ám!
Míg a falkák őt támadják,
Sárga kövünk egyre barnább.

Csengnek-bongnak az aranyak,
Konganak az üres hasak,
Erőskezű tétovázók
Munka nélkül várnak. Átok!

Rubintjaink igazítják
Külországba – paraziták
Pucérnak és topless gyanánt,
Nagyon vigyázd magyar a lányt!

Gyémántjaink a művészek,
Csillagról pottyant vendégek.
Torzsalkodás és acsarkodás
Ellensége az Alkotó-láz!

Örömadó smaragdjaink,
Gyermekeink sorsa ma itt
Reménytelen. Rögtelen-e
Ködös jövőjük, s vajon fénylik-e.

Öregeink, hűlt csillagok,
Fényük megfakultan ragyog.
Bölcsesség-arc a bírájuk,
Talán még szükség van reájuk.


Sáskacsapás


Sáskahad rágja
A vetést.
Mennyi ártatlan élet
Ér véget
A butaság-csatában!
Keresem a hószínt
A küzdőtéren,
Itt-ott néhol
Világít.