Képzelet

Két virág a sok közül a réten,
két szem,mely egymásra talál az éjben.
Két száj,mely csókkal köszön,
két ember,csak ezen a földön.
Ez a két ember te és én,
a két szerelmes fél.
Én téged szeretlek,te engem,
csak minden ilyen könnyen menjen.
Teste ölel át két kéz,
nem kell ilyenkor az ész,csak az érzés a fontos,
nem számít a külvilág most!
Csak te és én,
a szerelem rétjén.
Fogd meg kérlek a kezem,
hogy elrepítsen a szerelem.
Képzelj el egy helyet,
mely a kettőnké lehet.
Egy gyönyörű rét,
ahová más nem lép.
Ketten a sok virág között.
pillangó hadak mögött.
Csodás illat, szép táj,
és semmi sem fáj.
Ott vagyunk ketten
egymással szemben.
Összeér két kéz és két száj,
és már elröppen a táj.
Nem számít már más csak,hogy itt vagy,
és csak az enyém vagy!
Szerethetjük egymást, igaz szerelemmel,
soha el sem múló szenvedéllyel
Én a tied, te az enyém
így van ez rendjén
És most megkérlek arra,
hogy ne ébredj fel soha!