Képzelet és valóság

Képzelet és valóság
határán él egy lány.
A sok csalódás miatt,
ami Őt eddigi
élete során érte
sokszor menekül
egy álomvilágba.
Oda, ahol sosem éri
szívét törés, és
lelkére sem nehezedik
a bánat ólomsúlya.
Minden tökéletes
ebben a képzelet
szülte birodalomban.
Nincs hazugság,
sem hitegetés.
Itt van egy férfi,
kinek szívét érte
az igaz szerelem
tüze égeti,
Ő ezt a lányt
elfogadja úgy
ahogy van.
Nem akarja
megváltoztatni
a hibáival együtt
sőt, azok ellenére is
szereti
Szépnek látja
akkor is,
ha pattanások
jönnek ki arcán.
Értékeli,
bármit is tesz.
Vígasztalja, ha
nem érzem jól magát,
nem hagyja egyedül,
akkor sem,
ha azt mondja:
Szügsége van
egy kis magányra.
Inkább leül mellé,
magához vonja és
együtt burkolózik
vele hallgatásba
Azt adja ez a
féri a lánynak,
amire vár már régen
és érezteti vele,
minden együtt
töltött percben,
hogy vele
mindig boldog lesz.
Ő a lány számára
az igazi társ,
vele élhet egy életen át.
De sajnos rá kell ébrednie,
hogy ez az egész csak
a képzeletében él
Vissza kell térnie hát,
oda, aminek neve: Valóság,
hol nem vár rá más,
csak sivár magány
és folytonos csalódás.
Közben sóvárgás
sanyargatja,
mert lelke egy
eldugott zugában,
visszavágyódik abba
az álomvilágba,
hol boldog és
teljes lehetett.
Mert a valóságban 
ez a lány nem más
csak képzelet.