Kedvesemnek!

Ma úgy dönöttem,
Elmondom mit érzek,
Bár ez nagyon nehéz,
Mert bonyolult a lélek!

Hogyan mondhatnám el,
Mennyire szeretlek?
Hisz szavak nincsenek rá,
Csak tomboló érzelmek!

Szívem mindig reszket,
Amikor rám nézel,
S a holtak kelnek életre,
Ha testemmel vétkezel!

Oly gyönyör mit tőled kapok,
Nincs nagyobb e földön,
Mert szívem csakis a TIÉD,
S ez aranyozott börtön!

Úgy szeretlek TÉGED,
Mint méh a virág porát,
Úgy ahogy az emberek,
A nap fénylő sugarát!

Szeretlek ha örülsz,
És ha az élet bánt,
Szeretem mosolyod,
S könnyeid egyaránt!

Te vagy boldogságom,
S Te vagy az erényem!
Te hangzol szívemnek,
Minden verésében!

Köszönöm, hogy vagy nekem,
Köszönöm,hogy szeretsz!
Köszönöm, hogy megtartottál,
És, hogy velem nevetsz!

Mindíg tudd, hogy ez a leány,
Csak érted fog élni!
S szíve örökké Tiéd lesz,
Nincs mostmár miért félni!

(Müller Lászlónak,szerelmemnek!!!2003.09.08.)