Kedvesemnek ...

Szerelem …
egy megálmodott eszme,
mit még a legboldogabb ember is keresne
ha érezné mélységét,
azt a feszült vágyat,
hogy maga mellett tudhasson
egy hű és igaz társat.

Szerelem ...
ki tudja valóság-e vagy álom,
melyet átélek vagy csak átélni vágyom,
mit soha el nem érek,
vagy megcsalok ha megtalálom.

Ki kelti életre, meddig tart életbe’
hol a kezdet és meddig tart a vég,
elillan, sok lesz, elég.
Kisemmiz és magadra hagy,
felizzít és elragad vagy
a földhöz taszít és magányba űz,
lobog a tűz vagy fagyos félelem olvad szívedbe
s érzékeid hamvait a szél arcodba vágja,
mert nem a másik volt magányod megváltása.

Nem értheti senki, mit jelent a végtelen
mi a végzet és mennyit bír az értelem.
Átéled és nem reméled hogy valóság az álom.
Hitetlen’ üvöltesz megváltott örömed árán,
kérdésekkel fizetsz a kegyelem vásárán.
Kétkedést áldozol hited oltárán.

Reszkető kezeid’ az ég felé tárod,
nem bízol,de az igaz, őszinte választ várod.
S mikor az ajkaid közt reszkető forró imára
a Jóisten egyszerű választ ad,
a hited s reményed magadra hagy,
mert te még mindig az álom része vagy.


Az ég megadja mi a legjobb neked,
mit talán nem is érdemelsz,
de veled beteljesül egy szent akarat
mit ember valaha akarhat,hihet,
mit remélhet, mire vágyhat,
minek elébe szökik vagy fordít hátat
Az kezdetektől fogva a tiéd már,
s bár szóvá teremteni nem mered mit érzel,
mert kétkedésedből szerelmet vérzel,
legbelül tudod,érzed, akarod,
hogy a szavak súlya alatt összetörjön a valótlan kétség,
a meg nem esett vétség,
mert kimondod vagy hallgatod örökre,
kívánod, teszed , tagadod vagy hiszed,
hordozod,viszed, vagy otthagyod magára,
nem bírod nélküle vagy vágysz a magányra,
egy a biztos, és nincs több kérdés,
a válasz nem a megértés, csak az érzés ...