Ha levegő lennél
mélyen beszívnálak,
a tüdőmben tartanálak,
és soha többé nem lélegeznék.
Önző lennék és magamban tartanálak,
és soha többé nem adnálak oda a világnak.
Nem tudom megtenni mert nem vagy levegő,
csak egy emlék vagy mély szívemben elő
örök nyomot hagyott
aki miatt a szívem megfagyott.
Miattad nem tudok többé szeretni,
miattad nem tudok többé nevetni,
életem tüze lassan kialszik,
csak a vágy az mely lelkemben parázslik.
A remény hogy visszajössz csak álom,
de minden éjjel sírva várom,
hogy eljössz, megbocsátani nekem
és újra kifagy a jeges szívem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Zaklatott, keserű, reményteli és reményvesztett egyszerre.
Szépen formált szavak egy ügyes toll alatt.
Nem furcsa, hogy a bánatról mindig több vers szól, mint az örömről?
A szenvedés versei életszerűbbek..
A boldogságról nehezebb írni.
Egy művész a "szenvedés" által tud igazán kiteljesedni.
Amúgy szerintem azért szól több vers a bánatról,mint örömről,mert sajnos nagyon ritka az ha valaki felhőtlenül boldog,és nagyon sokan bánatosak...