Jégcsap

Jégcsap áll mellettem, nem is ember,
Elfordul, szemembe nézni nem mer
Ha ide is néz, hidegen teszi,
Fázom, de ez mindegy neki.

Jégcsap áll melettem, nem is ember,
Hideg szeme újra meg újra megver.
Hogy szerettem mikor még nem volt jégcsap!
Mikor még gyengéd, meleg szemei voltak!

Jégcsap áll mellettem, nem is ember,
Ránézek szépen, de nem olvad el.
Szenvedek miatta, mert szeretem,
Attól félek, hogy megöl a szerelem.





’Csöndes téli estén könnyes lesz a párnám
Fáj a szívem, mert itt hagytál árván
Sírok érted éjjel-nappal, gyötör a bánat
Álmaimban mással látlak
mégis-mégis visszavárlak.’





’Várni valakire aki nem jön többé
Elmenni onnan, ahol boldog lehetnél
Szeretni valakit aki nem szeret téged
Könnyekre fakadni, melyek szemedben égnek
Mással látni őt, s utána fordulni
Kacagó szívvel keserűen hazudni
Átvergődni hosszú éjszakákat
Remélem te nem tudod meg soha
Mi is az a bánat!’



’Valaki titokban szeret
Valaki boldog ha veled lehet
Valaki szemében érted könny ragyog
S tudd meg ez a valaki én vagyok!
S ha valaki megkérdezné tőlem
Mit jelentesz nekem
Nevetve azt felelném
"Semmit, semmit csak
Egy elmúlt szerelem!"
De egy sarkon, egy könnyet törölnék
S ha valaki most megkérdezné
Mit is jelentesz nekem
Lehajtott fejjel annyit mondanék
"Semmit, semmit csak az
Életemet!"



’Feledni a múltat, temetni az álmot
Könyekkel öntözni az egész világot
Nehéz a levelet a fára visszatenni,
Elveszett szerlemet örökre feledni!
Feledni valakit lehetetlen csoda
Mert akit szeretünk, nem feledünk soha!’




’Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz
Szerelmes szavakra, forró csókra vágysz
Simogató pillantásod érzem az arcomon
Olyan ez mint a valóság kár, hogy csak álmodom
Sötét éjjel édes álom hamar tovaszáll
Fölébredek és a szívem vadul kalapál
Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem
Szeretném ha velem lennél, mindig csak velem
Ha átölel a csend csak rád gondolok,
lemondani rólad sosem tudok
Olyan rossz ha nem vagy velem,
Nem fogod a kezem, nem ölel a karod,
nem csókol a szád
Nem bírom megszokni sosem a magányt.
Nem tudok csendes éjjel mással álmodni
csak veled
Nem bírok többet, szebbet mondani,
Mint ezt hogy: Nagyon Szeretlek!’




’Véget ért egy fejezet
Véget ért ismét egy fejezet
Ahonnan már lapozni nem lehet.
Véget ért néhány boldog hónap
S nem tartogat számomra már semmit a holnap
Mit mondhatok még annyi elmúlt perc után?
Mit mondhatnék még, annyi kimondott szó után?
Mit mondhatnék még, ha nem érzi szíved.
Beszélnek a sóhajok és a könnyek.’




’Egy rongybaba panaszai
Én csak magamat akartam adni neked,
hogy legyen játékszered, mit néha simogat kezed.
Én nem állok kirakatban, nem barátom a csillogás.
Csupán csak egy baba vagyok, mit megvehetsz, félredobhatsz.
De ha mégis egyszer eszedbe jutok, ne feledd:
Ott vagyok a sarokba, és amit más baba nem tud,
én sírni is tudok, mert én rongy, de
Törhetetlen vagyok!’



’Egy koldus az utcán a kezemhez ért.
Könnyező szemével valamit kért.
Láttam, hogy csalódott, boldogtalan.
Nem volt pénzem, szégyelltem magam,
Csak álltam és néztem könnyező szemét,
Megfogtam öreg, remegő kezét
Bácsikám én is ide juthatok,
mert szívemben én is csak koldus vagyok.’




’Csak addig várj

Éjjel mikor lehajtod a fejed,
Aludni próbálsz, de nem találod a helyed,
Mert tudod, hogy hiányzik valaki neked,
Talán az ki igazán szeret.

Egymásra gondolunk a távoli sötétben,
Egymást várjuk a magányos éjben,
Bár tudjuk jól, hogy nem jön a másik,
Mégis a lelkünk a szerelemre vágyik.

De álmodozni vétek, a szerelem az élet,
Ha veled vagyok az nekem az éden,
És ha ég már a tested a szerelmi vágytól.
Csak addig várj:
Míg nem leszek távol!’




’Most, hogy közöttünk minden véget ért
Ha akarod, először búcsúzom én.
Rájössz arra ha múlnak az évek
Ki volt az ki igazán szeretett téged.

Rá fogsz jönni, hogy ki voltam én,
Ha más fogja átlépni ajtód küszöbét
Meg fogod látni, ha múlnak az évek
Ki volt az ki igazán szeretett téged.

Megcsalnak majd téged egy életen át,
Egyedül hagynak, mint levél a rózsafát
Meg fogod látni ha múlnak az évek
Ki volt az ki igazán szeretett téged.

Végül befejezem szerény kis levelem.
Búcsúzom tőled örökre kedvesem
Őrizd meg levelem és minden emlékem
Ki tudja látsz-e még valaha engem.

Szerény kis levelem csak akkor vedd elő,
Ha szerelmed újra ég, ne félj eljön az az idő
Ne tépd el levelem tedd el emlékbe,
Fogsz te még szeretni, jutok még eszedbe.’