Látom arcod egyetlen szemként
Meztelen táncával
Miként követi a szelet
Úgy miként az este
Sétányok kövére
Égszínnel festette
Összetört testek árnyéka
Fagyöngyöké
A végtelent vetíti a lányra
Kit csontvázára bont egy évszak
Pőre vágya
A tejút sejtelmes homálya
De ez, ugye már a vihar.
Vagy annak előjele.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
2025-09-06
|
Történetek
Anna lassan lépett be a meleg, gyertyafényes szobába.<br />
A lágy zene, a levendula illata...
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Az első versszak szép összefüggő szimbolika, az est költői leírása. Az est és később a csontok, vihar említése bennem valami halálközeli élményt, érzést nyújt, de ugyanakkor a vers valami visszatekintés félét is ad a múltba. Kifejezetten egymondatos mondanivaló nem jött le számomra, inkább olyan, mintha egy hangulatot, érzést szerettél volna lelki szemeim vásznára festeni.