ISTEN

Erős lábak esnek térdre, törtető kezek hullnak alá,
Szemek sírnak. Szívek nyúlnak érte,
Akár csak egy érintésre
Nincs oly mocskos lélek, mely ne vágyna rá.

Valami hív, valami vonzz felé
Valami más
Szívdobbanás...
Kinyújtod a kezed, hogy elérd?
Nem kell teljes erődből küzdened,
Mindez erőd felett van.
Nem kell félned, nem kell értened,
Mindez értelmed felett van.
De érte nyúlsz? De kinyújtod érte a kezedet?

Ott van, érzed
Mert mint a mágnes húz,
S többé nem létezhetsz a tudat nélkül,
hogy Ott van.

Hatalmak épültek rá és bölcsek mentek utána
Királyok estek térdre a szavára
Sebek gyúgyultak.
Könnyeket törölt le,
Elesetteket segített föl.
Megnyílt a szeme egy szebb világra a vaknak,
És áldás fakadt, hol Ő ment elől.

Én hiszem, mert LÁTOM.
Látom kegyelmét a hajnal első sugarában
Látom gondoskodását a felnövő virágban
Érzem erejét meggyógyuló életekban
HISZEM
HISZEM
És ez éltet engem.

2005. 12. 7.