Irás és valóság

Olvasok eg könyvet,tele van versel,
A szép szavak láttán a szivem szinte perzsel.
Testem hideg,szám csókra kész,
Kezem kezedre szerelmet ir.
Ez valójában csak remény,
Melyhez e szavak közül semelyik sem ér.

Néha egy jó barátnál keresem a vigaszt,
S gondolkodom,hogy ez a vers miért nem igaz.
Annyi remény!
Annyi álom!-amennyi csak van a világon,
Mind ugyanazt mondja: KÜZDJ!

De vajon érdemes?
Amit az élet,és a könyv mond az mind más,
De mi lehet a valóság?
Nemtudom...
Csak azt tudom,hogy a szerelem fájdalom,
S nekem ez a bánatom.