Olvasok eg könyvet,tele van versel,
A szép szavak láttán a szivem szinte perzsel.
Testem hideg,szám csókra kész,
Kezem kezedre szerelmet ir.
Ez valójában csak remény,
Melyhez e szavak közül semelyik sem ér.
Néha egy jó barátnál keresem a vigaszt,
S gondolkodom,hogy ez a vers miért nem igaz.
Annyi remény!
Annyi álom!-amennyi csak van a világon,
Mind ugyanazt mondja: KÜZDJ!
De vajon érdemes?
Amit az élet,és a könyv mond az mind más,
De mi lehet a valóság?
Nemtudom...
Csak azt tudom,hogy a szerelem fájdalom,
S nekem ez a bánatom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?