In memoriam

Nyári szélben,napsütésben
Kutatok az emlékekben
Keresgélem azt a leányt
Ki elhozta ezt a talányt

Keresgélek, hogyan, s miért
Kell élnem, mint árulóként
Kutatgatom az okokat
De nem látom a hibákat

Hibáimat nem láthatom
Javítgatom, ahogy tudom
Mégis egyre lejjeb csúszok
Úgy érzem, hogy megfulladok

Megöl e lét, ez érzelem
Nem tudom,mit kell még tennem
Hogy a leányt megtaláljam
Életemet helyrehozzam

Romokban hever a létem
Innen nincs már kiút nékem
Magányosan kelek, s fekszem
Csak a halál segít, érzem

Mert e szív már nem kér többet
Nem visel el már töb sebet
Sebei sosem gyógyulnak
Így mond igenzt a halálnak

Úgy szeretnék már meghalni
E létben többet nem szenvedni
Elfeledni a sok rosszat
Pótolni a múlandókat

De a végzet el nbem enged
Nem hallhatokk meg, még nem
Meg kell tudnom miért élek
Rá kell joönnöm, kiért kelek

Ki az ki a lelkem párja
Ki a jót majd megmutatja
Rájöbvök majd, nem hiába
Vártam sokat én e lányra

De amíg Ő el nem jöhet
Kaphatok még ezer sebet
Lelkem soha nem gyógyulhat
Csodát többé már nem várhat

Abbahagyom a kutatást
Sírva várom már a leányt
Az emlékek oly fájóak
A fájdalmak oly gyakoriak

Éltem végtelen szenvedés
Egyster eljön az ébredés
S megtalálom szerelmemet
Az emlékeim közepén...