Illendő, de nem muszáj

Erőltetett mosolyoktól vakulok,
Szemem már marja a báj,
Nem vigyorgok, tudom, illendő,
Illendő, de nem muszáj.

Rám mosolyog, az is, ki gyűlöl,
Ki elviselni alig tud már,
Mégis megtűr még maga mellet,
Illendő, de nem muszáj.

Felém kacsint, ki régen látott,
Kit én is rég’ láttam már,
Megkérdi, hogy megy a sorom,
Illendő, de nem muszáj.

Erőltetett szép szavak között,
Nem látom az igazat már,
Jól esik a sok-sok dicséret,
Illendő, de nem muszáj.