Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
És íme a folytatás. :)
Olyan volt benne lenni, mint kikövezett sétányon kopogtatni az esernyő hegyét, karba font...
Ez a történet kicsit más, mint az eddigiek. Több részes és inkább a horror kategóriába tartozik,...
Rombolni fogok, ha nem tudom mitévő legyek, s hajnalban egy építkezésen találom magam, téglák...
Merengő történet múlttal, jövővel és jelennel egybefűzve. <br /> Barátságok, család és kapcsolatok.<br...
Friss hozzászólások
eliksz13: Nagyon jó írás !!! Na, jó, nem...
2021-08-01 22:02
91esfiu: Micsoda spontán sztori :) de v...
2021-08-01 21:16
eliksz13: Remek írás, mint mindig !
2021-07-31 23:37
91esfiu: Szia Vinzso! Én is csatlakozom...
2021-07-31 19:14
RichardRoe: Csatlakozom az előttem szólóho...
2021-07-30 15:20
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Hullócsillag


Hirtelen csillantál fel,  komorság ködös éjjelén,
Eget rombolva szórtad rám sugaraid vad tüzét.
Belevésted nevét, heges szívem kősziklájába,
Ezentúl, örökké ég bennem léted izzó lángja.

Fénylő szemed mennyei teremtés lelkét rejtegeti,
Gyönyörűséged a múlt zord fellegeit elkergeti.
Ölelésed, csókod eszménye: álmaim üldözője.
Te vagy szívem királynéja: reményem védelmezője.

Melletted önmagam vagyok, megszűnik a külvilág,
Angyal vagy, ki rossz órákon az áldását hinti rám.
Nemes lelked világítja létem szürke falait,
Nélküled végem, nem imádhatok így másvalakit.

Veled minden könnyebb, mintha letépné a vállamról
A keresztet, mely a vétek égető poklához leláncol.
Jóságos nimfa, aki a porból kincset varázsol,
Bárcsak látnád, bárcsak tudnád, szívem mi mást palástol.

Arcod tükröz mindent, mi jóságos, mi a földön nemes,
Álmod megalkotja a csodát, mely eddig nem létezett.
Perzselő csillagba zárt kincseskamra a lelked mélye,
Ezeregy bátor lovag sem merészkedhet a végére.

Csak szállsz az égen, néha lepillantasz még a világra,
S én csodállak. Lelkemben kinyílik szerelmünk virága.
Reménytelen álmaim megtévesztik a valóságot,
Nem tudom eldönteni: szerelmem áldás-e, vagy átok?

Egyre távolabb kerülsz tőlem, esélyem perce lejár.
Te vagy minden álmom, melyet az idő lakatja bezár.
Nyújtom feléd kezem, de már eltakar az éjszaka.
Emlékeimben élni fogsz: Remény Hullócsillaga.
Hasonló versek
1958
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
2077
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: