Hozzád

1.
Látod-e mi történik a világban?! Mennyi bűn és mennyi kín...
Hallod-e szívem pitvarait mikor húzódnak egyre gyorsabban?!
Érzed-e lelkem minden búját, baját?!
Látod-e arcom remegését mikor megpillantlak?!
Hallod-e gyomrom korgását mikor eszembe jutsz?!
Érzed-e hormonjaim buzgó tüntetését mellyel epekedve várják...
Hogy végre övék legyél.

2.
Hát persze hogy nem. Nem tudom hol vagy.
Nem tudom hol vagy, visszajössz-e, sőt nem tudom létezel-e?!
Létezel-e?! s én nélküled létezem-e?! hisz oly nehéz a világ,
nem bírja lelkem. Testem még bírná, hisz tűrőképes eszköz,
de lelkem máshol járna, békét látna, s csak téged várna.

3.
Látom szemem minden sejtjével arcod rezzenését!
Hallom mindenhonnan angyali szavaid!
Érzem aurád vibrálását, kedved változását!
De nem tudom hol vagy?! s létezel-e?!

4.
Létezel! Létezned kell, hisz nélküled nem léteznék!
Összeforrtunk a végtelen messzeségből,
S a végtelenbe hajózunk. Eggyé válunk, kiabálunk,

Így lesz teljes... a mi világunk...