Ólom lábakon jár az Idő -
még nem temettünk el...
Tetemed tehetetlenül tesped,
már csak a Halál keresi kegyed.
Láttalak még, mellkasod emelkedett,
szíved dobogott s a lélegeztető ketyegett...
Szemed félig nyitva... kissé rebeg...
a cső a szádban meg-megremeg.
Látlak még, és a sok orvost,
az emlékezés nem segít már most.
Mégis élénken visszatérsz,
Könyörgök már az engesztelésért.
Nehéz a szépre emlékezni még most.
Szíved gépzenéjét még hallom - amit a csend már elmos.
Minden mindegy - és ez már így is marad,
Testvérem - testem vére már nincs, ne is firtasd.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások