Ólom lábakon jár az Idő -
még nem temettünk el...
Tetemed tehetetlenül tesped,
már csak a Halál keresi kegyed.
Láttalak még, mellkasod emelkedett,
szíved dobogott s a lélegeztető ketyegett...
Szemed félig nyitva... kissé rebeg...
a cső a szádban meg-megremeg.
Látlak még, és a sok orvost,
az emlékezés nem segít már most.
Mégis élénken visszatérsz,
Könyörgök már az engesztelésért.
Nehéz a szépre emlékezni még most.
Szíved gépzenéjét még hallom - amit a csend már elmos.
Minden mindegy - és ez már így is marad,
Testvérem - testem vére már nincs, ne is firtasd.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Szakállas:
Jól összefoglaltad egyfajta ki...
2025-04-03 08:07
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások