Jöttem és jártomban lettél,
kemény fagybimbó,
jégvirághúsú, tavaszt bontó,
szerelemszagú márciusi tél.
Rőt sebeimet
fakadó selymed oltalmazta,
halott orgonáim szélnek eredtek,
üzentek hegynek és keresztnek:
bennem vagy odahaza.
Óriás fenyők ágyán,
tavaszi hó szánkáz.
Szélből bélelek új vetést
sarjadó füvednek,
jött madarak repülésének.
Bádogos égben
sápadt jelek cikáznak.
Hóból lettél,
és hóból is vagy.
Ég adott,
s tán vissza is vesz,
holnap, ha nem leszek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-02-06
|
Egyéb
Szomjas az éj, mint torkos vadak,<br />
patakhoz járulva megrontanak.<br />
Mély, puha árnyék,...
2025-01-30
|
Horror
Horror sci-fi elemekkel.Sokan írtak már előttem nanorobotokról de tudtommal idáig még senki...
2025-01-27
|
Novella
Lia nem éppen a legrátermettebb katona ám amikor hazájának szüksége lesz rá nem hagyja cserben...
2025-01-24
|
Novella
Romantikus Bl történet, ami Valentin napra íródott egy éve. 18+ nincs benne. <br />
2025-01-23
|
Novella
És íme egy olyan történet amiről elsőre azt hittem,<br />
( mint általában mindenről ami a...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Álomvilág álomkép
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Nagyon örülök annak, hogy végre itt is olvashatlak! Valamint annak is, hogy pontosan olyan vagy, amilyennek "én" elképzeltelek: Érzelmekben, érzésekben gazdag ember...
A versed nagyon tetszik, mert őszinte! Az őszinteség sztem nagyon fontos, amikor az ember verset ír, mert olyankor nem "csak" írunk, hanem önmagunkat adjuk ki a világnak...olyankor nem törődve azzal, hogy vissza is élhetnek a leírt érzelmeinkkel, esendőségünkkel...
Gratulálok, és nagyon várom további verseidet!
Csatlakozom és egyetértek az előttem szóló Riával!
Nagy öröm az nekünk, hogy végre Te is publikálsz itt, mert már kíváncsian vártuk a beigért verseket.
Leticia