Jöttem és jártomban lettél,
kemény fagybimbó,
jégvirághúsú, tavaszt bontó,
szerelemszagú márciusi tél.
Rőt sebeimet
fakadó selymed oltalmazta,
halott orgonáim szélnek eredtek,
üzentek hegynek és keresztnek:
bennem vagy odahaza.
Óriás fenyők ágyán,
tavaszi hó szánkáz.
Szélből bélelek új vetést
sarjadó füvednek,
jött madarak repülésének.
Bádogos égben
sápadt jelek cikáznak.
Hóból lettél,
és hóból is vagy.
Ég adott,
s tán vissza is vesz,
holnap, ha nem leszek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Nagyon örülök annak, hogy végre itt is olvashatlak! Valamint annak is, hogy pontosan olyan vagy, amilyennek "én" elképzeltelek: Érzelmekben, érzésekben gazdag ember...
A versed nagyon tetszik, mert őszinte! Az őszinteség sztem nagyon fontos, amikor az ember verset ír, mert olyankor nem "csak" írunk, hanem önmagunkat adjuk ki a világnak...olyankor nem törődve azzal, hogy vissza is élhetnek a leírt érzelmeinkkel, esendőségünkkel...
Gratulálok, és nagyon várom további verseidet!
Csatlakozom és egyetértek az előttem szóló Riával!
Nagy öröm az nekünk, hogy végre Te is publikálsz itt, mert már kíváncsian vártuk a beigért verseket.
Leticia