Jöttem és jártomban lettél,
kemény fagybimbó,
jégvirághúsú, tavaszt bontó,
szerelemszagú márciusi tél.
Rőt sebeimet
fakadó selymed oltalmazta,
halott orgonáim szélnek eredtek,
üzentek hegynek és keresztnek:
bennem vagy odahaza.
Óriás fenyők ágyán,
tavaszi hó szánkáz.
Szélből bélelek új vetést
sarjadó füvednek,
jött madarak repülésének.
Bádogos égben
sápadt jelek cikáznak.
Hóból lettél,
és hóból is vagy.
Ég adott,
s tán vissza is vesz,
holnap, ha nem leszek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások
Nagyon örülök annak, hogy végre itt is olvashatlak! Valamint annak is, hogy pontosan olyan vagy, amilyennek "én" elképzeltelek: Érzelmekben, érzésekben gazdag ember...
A versed nagyon tetszik, mert őszinte! Az őszinteség sztem nagyon fontos, amikor az ember verset ír, mert olyankor nem "csak" írunk, hanem önmagunkat adjuk ki a világnak...olyankor nem törődve azzal, hogy vissza is élhetnek a leírt érzelmeinkkel, esendőségünkkel...
Gratulálok, és nagyon várom további verseidet!
Csatlakozom és egyetértek az előttem szóló Riával!
Nagy öröm az nekünk, hogy végre Te is publikálsz itt, mert már kíváncsian vártuk a beigért verseket.
Leticia