Homokvihar

Szemem ég, a tüdőm sípol,
Az ég alja szörnyű bíbor.
Nem látok mást, csak homokot,
Bedöglött fegyvert vonszolok.
Üvölt a szél a fülembe,
Gyűlölet van a szívemben.

Apám oly büszkén nézett rám,
Aggódva pedig az anyám,
Beléptem ma a seregbe,
Fő dolgom, hazám védelme.

A kiképzés kemény, és jó.
Ezt várja el egy harcoló.
A Világ legjobb serege,
Legyen szuperul szervezve.

Félévig semmi sem történt,
Álltam sok éjjen át őrként,
Aztán egy hűvös hajnalon,
Tudtuk, hogy nincs többé pardon.
Partra szálltunk Irakban, és
Megindult a menetelés.

A vihar pedig szörnyű itt,
Nappal sem látok most semmit.
Megfolyt a kavargó homok,
Tudtam, erre számíthatok.

De, rettent, hogy nem tudhatom,
Honnan várjam a halálom,
Hallom a bombázók zaját,
Bagdadba viszik a halált.
Megölni gyermeket, anyát,
Szétzúzni sok kedves tanyát.

Nem így kellet volna tenni,
Oly sok fiatalt megölni.
Kik a világ érdekében,
Tanulnának egyetemen

Egy diktátor miatt halni meg,
Mindenhol teljesen őrület.
Isten, engedj engem élnem,
Te, dögölj meg Szaddam Husszein!

Budapest, 2003. 03. 27.