Én is voltam gyermek,
játszottam a homokban.
Építettem várakat és dimbes-dombos tájakat.
Kis kezemmel formáztam a homokdombokat,
s ujacskáimmal rajzoltam a kanyargós utakat.
Akkor nem gondoltam semmi másra
csak a homokból épített váracskákra.
Mikor felnőtt lettem más várakat készítettem.
Újra és újra megtettem,
csak ép’ ezeket a várakat alagútra építettem.
Annyiszor beomlott már,hogy számát sem tudom
de soha nem adtam fel és nem is fogom.
Most kezdem el újra még van erőm,
de többé alagútra nem építek én.
Jó erős alapot csinálok,
s csak aztán kezdem készíteni az én váracskámat.
Építgetem,szépítgetem míg nem leszek teljesen
készen vele.
Tudom ha majd jönni fog egy földrengés,
ismét mindent elnyel majd mély.
De nem fogok semmit sem bánni,
újra és újra felfogok állni.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások