Hideg Hant

Mélabú csend jár át a szobán,
Sok keserű ember sír ez órán.
Bárcsak én is tudnék zokogni,
De könnyem már nem tud potyogni.

Nincs mi örömet nyújt még nekem,
Bárcsak hideg hant lenne felettem.
Fájó emlékek vannak lelkemben,
S kinzó jelen szövi át az életem.

Egyedül vagyok e földi pokolban,
Tudom üdvösségem a földben van.
Ki akarok szállni e gyilkos játékból,
Nekem az életem maga a pokol.

Nincs barátom és nem szeret senki,
Ebbe a magányba kell tönkremenni.
Nincs férfi kinek kellenék íly rútúl,
S látod, könnyem máris kicsordul.

Ez a legfőbb lelki fájdalmam,
Nem lesz társam e világban.
De tudod Istenem, nem kinzol soká,
Úgyis megyek a hideg hant alá!