Volt egy lány kit szerettem,
A nevét soha el nem felejtem.
Nála jobban nem szerettem senkit,
És nem is fogok csak Őt, Henit.
Amikor álmomban járok,
Nem látok mást csak Henit.
Mikor ébren vagyok és rá gondolok,
Azt hiszem ébren álmodok.
Nélküle én csak egy árnyék vagyok,
Egy csillag ami már nem ragyog.
De ha itt van mellettem,
A szeretetem nem leplezem.
Rajongói vannak több millió,
De én nem vagyok neki elég jó.
Én ezzel a kis versel szerénykedem,
Amit nem mutattam meg neki sohasem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Egyébként kedves vers és ,megható. De a szerelem már csak ilyen. Maga az egész, feledhetetlen, legyen az első, vagy utolsó, akár közben, de a szerelem mindig megmarad a lelkedben. :heart_eyes: