Most utoljára lefekszem és kisírom magam
De ezután soha többet nem sírok
Elegem van hogy mindenki engem hibáztat
A Világnak mindennap levelet fogok írni
De én soha nem jövök ki a ketrecemből
Senki nem oldozhat fel a kényszeremből!
Ha lesz elég erőm felállok
S a kezembe veszek egy kardot
Azzal járom tovább a Világot
S ha valaki az utamba áll
A penge a szívébe száll
Harcos vagyok így nincs értelme sírni
Soha többé nem siratok meg senkit
Nem fogom megvárni, ahogy széttiporják a lelkem
Nem fogom megvárni, ahogy lassan kihűl a testem
Harcos vagyok, minden harcban ott vagyok
S ha kell meghalok
A csatatéren vesztem életem
De senki nem sirít meg engem
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások