Most utoljára lefekszem és kisírom magam
De ezután soha többet nem sírok
Elegem van hogy mindenki engem hibáztat
A Világnak mindennap levelet fogok írni
De én soha nem jövök ki a ketrecemből
Senki nem oldozhat fel a kényszeremből!
Ha lesz elég erőm felállok
S a kezembe veszek egy kardot
Azzal járom tovább a Világot
S ha valaki az utamba áll
A penge a szívébe száll
Harcos vagyok így nincs értelme sírni
Soha többé nem siratok meg senkit
Nem fogom megvárni, ahogy széttiporják a lelkem
Nem fogom megvárni, ahogy lassan kihűl a testem
Harcos vagyok, minden harcban ott vagyok
S ha kell meghalok
A csatatéren vesztem életem
De senki nem sirít meg engem
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?