Halk remények vernek sátrat
új vágyaim oldalán.
Új remények fuvoláznak
reggel tájt az ég fokán.
Estét kérek angyalimtól.
Lassú óra perce jár…
Részemet az ezer jóból
biz’ kivenném végre már.
Kivenném, mert minden este
barátomról álmodok,
ahogyan lehull a könnye,
mint nőkről a bársonyok,
s én csak állok némán, szótlan,
hosszú, hosszú éjeken,
mert nekem is fáj a szóban
leledző bú-végtelen.
Vakult házak romja békít.
– Romra verve, mégis áll.
Csöndesen a remény ékít,
halkan, amint holt viszály.
S hogy miként lesz? Nem tudom még,
– minden jó, s a semmi rossz –
s közben ő dologban, s az ég
önmagában omladoz.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...