Halál

Két érzés dúl a szívemben,
Mely felemészt és éget engem.
Egy szerelem és egy gyűlölet.
Szeretem, hisz, szeretni mégiscsak, muszáj,
De gyávasága még a halálnál is ostobább.
Vigaszt hoz, ha gyötör a bánat,
S boldogságot, ha fáj az élet.
Értelme Ő létemnek, S minden szeretetemnek.
Ha nincs, hát nem kell a víz s a levegő, Legyek én is feledhető.
Életem Nélküle nem élhetem!
Bántó szava szíven szúr,
S millió könnyem hull.
Fáj, de haragudni nem tudok,
Tűröm, ez a legnagyobb buta dolog, tudom.
Hogyan is bánthatnám, ha fontos nekem,
De egy tőrrel magamat a fájdalomtól elsegítem.
Halvány már az emlékem, s minden könnyem.
Majd magára eszmél a Szerelmem,
Hogy tönkretett és megölt egy fiatal lelket,
Melyet szeretett volna, s ő viszontszerette.
Késő bánat, a lány meghalt, Sír a fiú zokog, De Ő hibázott…