Bársonyos ködben hajnali pír
Rám köszönt az élet reggele.
Bárcsak fújt volna még az esti szél,
És nem indult volna a mókus kereke.
Lassan kelt fel a nap ma is,
A vakító fény, mint lámpa melege,
Bárcsak ne lennék ma itt,
Inkább fújt volna az esti szél messze el!
Az estét vissza nem hozhatom,
Inkább örülök az új napnak,
Nem enyhíti semmi bánatom,
Csak örülök magamban.
Ha már rosszat nem feledhetem,
Ne marjon a szomorúság szívembe,
Az este újra eljön, nem tehetem,
Nem feledhetem, hisz ez az élet rendje.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?