Ha sűrű erdőt látok,
eszembe jut hajad dúsa.
Ha fénylő kék égre nézek,
eszembe jut szemed csillogása.
Ha fújdogál az őszi szellő,
lágy szavad suttogja fülembe.
Ha nyári esőcseppek hullnak,
édes csókjaid érintik ajkamat.
Ha tavaszi napsugár simogat fényével,
óvó karjaid ölelését érzem.
De jön a tél: zord, hűvös szellővel
irtó hidegével elragad mellőlem.
Erdőben keresem
lehullt ágak közt a napot,
az égen se látom,
felhők közt alakod.
Eső helyett hó hull
és eltakar mindent,
belepi elmémben
a te emlékedet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?