Ha...

Ha sűrű erdőt látok,
eszembe jut hajad dúsa.
Ha fénylő kék égre nézek,
eszembe jut szemed csillogása.
Ha fújdogál az őszi szellő,
lágy szavad suttogja fülembe.
Ha nyári esőcseppek hullnak,
édes csókjaid érintik ajkamat.
Ha tavaszi napsugár simogat fényével,
óvó karjaid ölelését érzem.

De jön a tél: zord, hűvös szellővel
irtó hidegével elragad mellőlem.
Erdőben keresem
lehullt ágak közt a napot,
az égen se látom,
felhők közt alakod.
Eső helyett hó hull
és eltakar mindent,
belepi elmémben
a te emlékedet.