Ha tükörbe nézek...

Ha tükörbe nézek, látok egy szempárt,
Megkap mindent amit csak várt,
Várta hogy éljen hogy soha se féljen,
Várta hogy minden az ölébe essen,

Hisz egyszer majd az is lehullik,
S akkor végre nyugodtan alszik,
Álmodik majd a világrol, a holdról,
Amit nem kaphat meg sehol se itt se máshol,

A szemedröla szádról,
Ami messze van a mától,
Csak eldobja magától,
Nem érdekli legyen bárhol,

Várna rá de már nem mer,
Megkaphatná, de úgy már nem kell,
Harcolni akar mert igy ez egy érdem,
De ö csak tovább ül kényelmes székében,

Látja a megoldást de már nem is néz oda,
Tudja a valoságban sosincsen csoda,
Látja az utat de nem megy arra,
Halja a hangot ahogy suttogja:

Hogy ennek igy sosem lesz vége,
S kicsuszik alola kényelmes széke,
És talán majd csak most veszi észre,
Hogy minden ott vanaz ö kezébe,

S érzi hogy egyszer jön valaki,
Aki a tükröt szilánkokra töri,
S ott ül majd a romjain,
A midenen a semmin!