Ha elaludnék...

Gondolkodom, miért,
gondolkodom, kiért,
arra gondolok, magamért?!
Gondolkodom, talán fájnék,
gondolkodom, talán hiányoznék,
arra gondolok, ha elaludnék...

Telefon csörren, de nem hívnak,
kezek nyúlnak, de nem kérnek,
ellöknek, de nem félnek?!
Nem mondják, maradj még,
nem mondják, szeress még,
örülnek, ha elmegyek,miért?!

Hát elviszem magammal
minden gondolatom,
azt, amit ti nem tudtok!
Mindent, ami fáj és amitől félek,
a szerelmet és szeretetet,
ami nektek nem kellett!

Mikor az utolsó remény is halott,
akkor virágesőben meghalok,
s arra gondolok, talán...
egy-egy könnycsepp hozám érne,
egy-egy sóhaj hallható lenne,
s a fájdalmat is eltemethetném,
és a virágszirmokhoz bújhatnék,
és ölelhetnék, mindenkit szerethetnék,
talán...ha elaludnék...